Visz az út


Volt néhány hosszú tél, de talán túl vagyunk a nehezén.
Vágatlan furcsa film, tele harccal a szerepekért.
Ma már tudom, van úgy, hogy folyton zuhog, csak dörög az ég,
De jól tudom, minden percben ott a remény.
Az életünk egy nagy utazás, van, hogy tévedünk, ha éget a láz,
De ha ébredünk, ugyanúgy fáj a magány.

 

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, ki az, aki vár, ha a csónak partot ér!

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, vársz-e rám, a szívem hazatér!

 

Bolyongtam céltalan, tudom, volt pár keserű éj,

De a hűvös pirkadat hozzád mindig hazakísért.

Ma már tudom, van úgy, hogy folyton zuhog, csak dörög az ég,

De jól tudom, minden percben ott a remény.

Az életünk egy nagy utazás, van, hogy tévedünk, ha éget a láz,

De ha ébredünk, ugyanúgy fáj a magány.

 

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, ki az, aki vár, ha a csónak partot ér!

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, vársz-e rám, a szívem hazatér!

 

Mindenem csak a szenvedély.

Gyere, nyújtsd kezed, ne menj, ne még!

Veled százszor újra kezdeném,

Jöjj már!

Tudom, nem csak emlék, mi benned él.

Én is küzdök, én, meg a messzeség.

Tudom, szebb holnap vár ránk.

 

2x:

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, ki az, aki vár, ha a csónak partot ér!

Mondd, hova visz az út, hova sodor el a szél vágyaim tengerén!

Mondd, vársz-e rám, a szívem hazatér!